A sárkány kertje

Mi lesz (velünk?), ha nem leszünk? Ha felzabáljuk a földet, és nem marad egy talpalatnyi hely sem semmilyen élő létezőnek? Rózsavölgyi Zsuzsa „klímatudatos koreográfiája” az emberiség önfelszámolása utáni poszthumán víziók nyomába ered. Előbb egy ártatlan gyerekjáték napsütéses, idilli hangulatát festi át komorra, utóbb kész illúzióakrobataként szürreális (rém)képekkel nyomaszt. Amelyek vizuálisan lehetnek ugyan „szépek”, ahogy egy nem jól funkcionáló, testestül-lelkestül mutáns egyedekből álló, posztapokaliptikus világot mintáznak, de jók nem. Ez vár ránk? Vagy valahol már ezek is vagyunk? Egyáltalán rajta tudjuk még kapni magunkat, hogy mikor lépünk át egy újabb határt az ön- és környezetveszélyességben? Vagy úgy sodródunk a végső kataklizma felé, hogy már észre se vesszük? Fel se tűnik? Rózsavölgyi Zsuzsa – aki a Budapest Kortárstánc Főiskolán (BKTF) és a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban tanult, tagja volt a Rosasnak és oktat a salzburgi SEAD-en – előző darabjában, az 1.7-ben is politikus felhangot ütött meg egy kényes téma, az abortusz és ezen keresztül a női önrendelkezési jog tematizálásával. Most még szélesebbre tárja a kaput.